Hogy lehet-e a fotográfiára művészetként tekinteni, ma már senki fejében nem merülhet fel kérdésként. Ez azonban nem volt mindig így. A 19. század derekán, mint minden, ami új, szokatlan és ismeretlen, a fotózás is végigjárta az elfogadás, majd pedig az elismerés útját. Kezdetben a festészet által megteremtett minta követése tűnt a legjárhatóbbnak. A Szépművészeti Múzeumban ezúttal a piktorialista fotográfia bemutatására vállalkoztak.
Igazából csak annyit tudok hozzáfűzni, hogy zseniális.
Az ArtHere-ről szóló cikk megírása után kezdett el motoszkálni bennem, hogy nem az ArtHere az első. Léteznie kell egy, a művészetre épülő és a népszerű webes szolgáltatásokat összefonó szolgáltatásnak. Az egyik ilyen, amibe kutatásaim alatt belefutottam, az ArtFinder. Az oldal saját megfogalmazása szerint,a művészet felfedezésére egy érdekes új koncepciót kínál.
Az ArtFinder adatbázisában múzeumokat, galériákat, műveket és művészeket találhatunk. A rendszerben könnyedén kereshetünk, így az ismerős művészeket nem nehéz megtalálni. Vincent Van Gogh több, mint 2000 képéhez képest, amit életében festett, 319 képe található meg a rendszerben. Ezeket végignézhetjük egyesével, de akár véletlenszerűen is kaphatunk egyet, amiről jobb esetben van egy rövid leírás is. De hogyan tudok bóklászni ebben a rendszerben és felfedezni új dolgokat? Szerintem a legfontosabb eleme, hogy a művészek közötti kapcsolatot (személyes, földrajzi, stílusbeli stb.) megteremtése hiányzik. Miért nem tudom azokat a művészeket elérni Van Gogh oldalán, akikre hatással volt, vagy akik ismerték?
Természetesen a közösségi portálok jellegzetes elemei megtalálhatók, így követhetjük barátaink ténykedését vagy egy-egy érdekesebb gyűjteményt. Saját kollekciókat hozhatunk létre azzal, hogy "likeolunk" egy-egy képet. Ténylegesen világgá kürtölhetjük művészeti ízlés(telenség)ünket, de eddig ez semmiben sem különbözik a profibb Google Art Porjecttől.
Nagyon tetszett, hogy rögtön regisztráció után felkínált néhány, népszerű felhasználók által kurált gyűjteményt. Mivel nem vagyok művészettörténész, így a 'Beginners Guide to 20th Century Art'-ot hasznosnak találtam, valamint az 'Art of the Day'-t is, hogy meglegyen a napi inspirációs adag. Sajnos a pár nap teszt alatt mind a kettő elég soványan muzsikált.
Megjelennek a galériák és múzeumok is, így a közelünkben megnyílt kiállításokról könnyen értesülhetünk. Bejelölhetjük, melyik kiállításra mentünk el, melyek érdekelnek és természetesen kommentekben az élményeinket is megoszthatjuk. Mindez jól hangzik, de Budapestről vajmi keveset lehet ebből tapasztalni, mert csak a Szépművészeti Múzeum található meg a rendszerben, ami annyira népszerű, hogy csak én vagyok "érdeklődő". Kerestem, hol tudok hozzáadni esetleg múzeumot, de nem találtam. A geolokáció miatt az okostelefonos alkalmazás kell, de ezt az akadályt sikeresen vette az ArtFinder.
Kritikus pontja a rendszernek, hogy el tudja érni, hogy érdekeljen. El tudja érni, hogy az emberek időt öljenek bele. Én bővíteni akartam az ArtFindert azzal, hogy hozzá adok egy-két múzeumot az adatbázisba, de nem adott rá lehetőséget. Azok a múzeumok, galériák, amik érdekelnek, fenn vannak facebookon, sőt a kiállításmegnyitók is fenn vannak eseményként, így olyan sok pluszt az ArtFinder egyenlőre nem kínál ezen a téren.
Az ötlet tényleg jó, hogy a világon bárhol járva egy alkalmazáson keresztül fel tudjam fedezni egy város művészeti nevezetességeit, de ilyen kevés adattal ez nem valósulhat meg. Ráadásul az ArtFinder egyáltalán nem épít a közösségre tartalomfejlesztés terén, ami szerintem öreg hiba.
Világhy Gergely
Seth Godin egyik legújabb blogbejegyzésében a műtárgypiacot és Andy Warholt elemzi és rávilágít az élet nagy dolgaira.
Andy Warhol nevéhez köthető az a híres kijelentés, hogy mindenkinek adatik 15 perc hírnév. Ér bármit is 15 perc hírnév? A Mona Lisa, Da Vinci világhírű festménye minden bizonnyal rekordáron kelne el bármelyik aukción, de mitől is lett ilyen értékes ez a kép?
1911. agusztus 2-án eltűnt a Mona Lisa a Louvre faláról. Ellopták. Két évig nem is lehetett tudni, hol van, míg végül Alfredo Geri műkincskereskedőnél tűnt fel, aki nem is sejtette, hogy az igazi Mona Lisa van a tulajdonában, míg valaki fel nem hívta rá a figyelmét. Végül visszakerült Louvre-ba. Az értékes műtárgy eltűnése folyamatos médiavisszhangot generált, két évig megállíthatatlanul cikkeztek a lopásról az újságok.
De mi a Mona Lisa történetének tanulsága? Ironikus módon Andy Warholnak nem volt TV-showja, nem lett volna népszerű YouTube videója és nem hajszolta a gyors, könnyen múló hírnevet, mert nem 15 perc hírnév miatt veszik a műveit milliókért.
Egyszer és mindenkorra: folyamatosan feltűnni a megfelelő közönség radarján sokkal kifizetődőbb, mint csak egyszer elérni a tömegeket.
A megfelelő közönség. Az élet olyan, hogy az ezüstérem jobban fáj a másodiknak, mint a harmadiknak a bronz (Zipf-eloszlás). A jó hír a "megfelelő közönség", vagyis csak az számít, hogy a legjobb legyél a célcsoport fejében. Így jutunk el oda, hogy a fenti megállapítás nem csak festőkre, művészekre igaz, de intézményekre, szervezetekre is, így egy múzeum esetében is megfontolandó.
2011 végén már nagy sokkban volt a világ. Igaza lesz a majáknak? De jól értjük-e őket? Tényleg a világvégét jósolták meg? És kik is voltak ők? Ezek a kérdések már mind elég jók ahhoz, hogy egy kiállítást építsenek köréjük. A Penn Museum úgy döntött meg is valósítja. Május 5-én nem más, mint Honduras elnöke Porfirio Lobo Sosa fogja megnyitni a Maya 2012: Lords of Time című kiállítást.
A több száz évig fennálló, a világ egyik legnagyobb ősi civilizációja Közép-Amerika, és a mai Mexico területén feküdt. A naptáruk Kr.e. 3114-ben kezdődött, és baktunnak nevezett 394 éves periódusokra oszlik. A 13-as szent szám volt a majáknál, és vannak olyan tudósok, akik úgy gondolják, hogy a 13. baktun most, 2012. december 21-én ér véget. A Penn Museum szakértője szerint 23-án, de nem az Armageddon fog eljönni, hanem egy újabb ciklus kezdődik.
Hogy bebizonyítsák, hogy a világ nem ér véget, a tárlat 2013. január 13-ig lesz látható!
A Cafe Graffiti a Fekete-tenger partján fekvő Várnában található. Azért említjük meg a blogon, mert tartozik hozzá egy galéria is, ami nem meglepő módon Graffiti Galéria néven fut. Nálunk is nagyon népszerű a galériával egybekötött kávézó vagy romkocsma, mert aki betér egy kávéra, lehet két cukorral és egy Rembrandttal kéri, ami jó a kávézónak, jó a művésznek és jó a vevőnek is. A lényeg, hogy ez is kiváló módja annak, hogy a kulturálódjunk, megismerjük a kortárs művészetet.
A Cafe Gallerit azért érdekes számunkra, mert egy lenyűgöző, művészi belső teret kapott. A roppant elegáns megjelenéssel, izgalmas formai játékkal és a szolid, egyszerű futónövénnyel okosan törik meg a színek egyhangúságát. Itt mindenki meginna egy kávét! A Studio MODE keze munkáját dícséri a belső tér.
Az igazi kihívást az jelentette, hogy úgy oldjuk meg az összes funkcionális problémát, mint szellőzés, hang és akusztika, hogy alárendeljük a választott esztétika megoldásnak, amit Escher munkái ihlettek.
A több részes filmeknél mindig kétellyel szívünkben megyünk a moziba, vajon csalódunk-e kedvenc szereplőinkben? A forgatókönyv megint kedvünkre való lesz? A Nemzet aranya alkotói megint kitettek magukért a második részben is, ám azon lehet vitatkozni, hogy felülmúlja-e az előzőt…
A világhírű építész Santiago Calatrava május 2-án mutatta be múzeum tervét a "Holnap múzeumát", aminek 2014-es átadásával számol. A project Rio De Janeiro nagyszabású városfejlesztési tervének keretében valósul meg, mert 2014-ben Futball Világbajnokságnak, míg 2016-ban az Olimpiának ad otthont a város, ezek pedig megkövetelik az urbanisztikai fejlesztéseket.
A múzeum fő tematikája környezetvédelem és az, hogy az ember milyen hatást gyakorol a Földgolyóra. 2050-re 9 milliárdan is élhetünk ezen a bolygón. A 30 ezer négyzetméteres területre tervezett épület esetében, így nagyon fontos szerepet kapott a környezet. Kertekkel, tavakkal, kerékpárutakkal sétálóutakkal tervezi körülvenni az épületet Calatrava, de arra is figyelt, hogy közvetlenül tapasztalja meg a látogató a környezettudatos energiagazdálkodást. A kertek locsolását az öböl megtisztított vize fogja szolgáltatni, de ezt használja a légkondi is a hűtésre. A napelemek szinte kötelező tartozéknak tekinthetőek.
Calatrava úgy tervezte meg az épületet, hogy kihasználja De Janeiro adta látványt is. A múzeumról rá lehet látni a híres 17. századi São Bento monostorra.
A múzeum nem csak egy tárgy, hanem maga a város. A táj egy alapvető elem.
Ha valaki úgy dönt, hogy ellátogat Sümegre, a 84-es főúton haladva már messziről szemébe ötlik a város fölé magasodó, impozáns látványt nyújtó vár, Sümeg legismertebb műemléke. A vár számos látnivalóval és programmal, valamint múzeummal várja az ide érkezőket.