A tárgyak doktorai akcióba lendültek! Majd egy éve kezdődött az az életmentő műtét, ami remélhetőleg év végéig befejeződik. A beavatkozás a sajtó részvételével történt. Csak hogy fokozzam a szürrealitást: a beteg maga és születésének körülménye vonzotta az újságírók, fotósok tömkelegét. Helyzetjelentés a Magyar Nemzeti Galériából.
Richard Koshalek, a New York-i Hirshhorn Múzeum igazgatója úgy döntött felrázza a múzeum életét egy olyan új közösségi térrel, amely újraértelmezi a közönség kapcsolatát az intézménnyel. A cél egy új kulturális tér létrehozása, amely filmvetítéseknek, művész installációknak, performanszoknak és előadásoknak adhat otthon. Az igazgató megkereste a híres Diller Scofidio + Renfro tervezőcsapatot, akik egy frappáns választ kínáltak a felvetett problémára: hatalmas lufit tömtek a múzeum lyukas fánkra emlékeztető kerek épületébe.
Az épület udvarában 45 méteres magasságba törő lufballon 1300 négyzetméter új hasznos területtel bővíti a múzeumot, amely 450-500 ember befogadására alkalmas. Nem utolsó sorban az épület egy szokatlan, sőt meghökkentő bővítése, amely vizuálisan is érdekes.
Diller Scofidio + Renfro csupán New Yorkban olyan projekteket valósított meg, mint a High Line vagy a Lincoln Center épületegyüttese közé épített új közösségi tér. A stúdió több kiállítóteret is álmodott, mint a Berkeley Art Museum, a The Broad vagy a Museum of Image and Sound.
A sufni egy jó szó, gyűjtőfogalom, konkrét jelentéssel bír, mégis relatív. Relatív az is, amit értünk alatta és az is, amit beleképzelünk. Tengernyi és ezerféle tárgynak van itt helye. A sok-sok objektum rendezőelve mindig a szubjektum, az egyéni képzelőerő. Hogy milyen környezetet teremt maga körül, és miféle tárgyakat rejt, nem utolsósorban milyen szemléletet tükröz az Akácfa utca 47. szám alatti nagybetűs Sufni – amely 3 az 1-ben kultúrkocsma, színház és galéria is –, nem resteltük meglesni. Beléptünk és kapkodtuk a fejünket jobbra-balra, mint Alice Csodaországban.
Előző héten többszöri meghosszabbítás után bezárta kapuit a Petőfi Irodalmi Múzeum Örkény kiállítása, de senki se búsuljon, az intézmény újabb briliáns tárlata már várja a kíváncsi látogatókat. Időben visszafele utazunk kicsit - a kiállításon pedig az író koponyája körül - vagyis a következő hírességünk az irónia, humoreszk, gúny másik nagymestere a filozófus, költő, író, műfordító, Karinthy Frigyes.
Vagyis már nem, ugyanis az egyiptomi kormány szóvivője kiállt a nagyközönség elé és rendet tett az emberek fejében. A nyilatkozat szerint a törvényhozóknak soha se jutna eszükbe az ország kulturális örökségének az elkótyavetyélése.
Persze, a felröppent hírnek mégis volt egy kevés valóság alapja, ugyanis valahol, valakit mégis csak utolért a reveláció: a pénzügyminiszter egy bizonyos Abdallah Mahfouz ötletét tolmácsolta, aki külföldi cégeknek ajánlotta volna fel az ország turisztika látványosságait, köztük a Gízai piramisokat. A legoptimálisabb becslés szerint a három-öt éves bérleti díjból 200 milliárd dollár folyt volna be, amely elegendő lett volna a költségvetési hiány fedezésére.
Szerencsére a kulturális minisztériumban működő Régiségek Tanácsa pontot tett az ügy végére és határozottan ellenezte az ország kulturális javainak ilyen módon történő kompromittálást.
Merész, kendőzetlen képek, meztelen, félmeztelen és ruhát viselő alakok, divat és erotika. Egy művész egész életének munkája, pontosabban annak a legjava tárul fel a látogatók előtt a Szépművészeti Múzeumban. Jó döntés volt az intézmény részéről, hogy a 2000-es évek elején eldöntötte, a klasszikus művészet mellett kiválóan megfér a fénykép, különben nem láthatnánk Helmut Newton munkáit a falakon sorakozni. Cézanne után és Caravaggio előtt valóban jólesik a szemnek valami egészen más.
Kecskemétre leszálltak az angyalok, persze csak képzőművészeti remekek formájában, ugyanis a Kecskeméti Katona József Múzeum (Kecskeméti Képtár) hatodik alkalommal rendezte meg a Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálét. A pályázati kiírásra idén százkilencven mű érkezett, melyek közül végül a zsűri száztizennégy alkotást válogatott ki.
Az idén 10. születésnapját ünneplő dallasi Nasher Sculpture Center 10 művészt kért fel, hogy készítsék el műalkotásaikat, amelyeket a város 10 különböző pontján fognak majd elhelyezni. Ezzel az első olyan múzeumi kezdeményezést indítja útjára az Egyesült Államokban, amely egy egész várost bevon az alkotások közkinccsé tételében.
Felfedeztünk egy olyan helyet, ahol szódás szifonokat, egy Uranus TV-t, búgócsigákat, egy Videoton Camping de Luxe rádiót, egy Kiváló Dolgozó érdemérmet, sőt egy moncsicsit is találtunk. Alapvetően nem lenne meglepő, mert ezen tárgyak közül bármelyik egy múzeum gyűjteményében is helyet kaphatna, de jelen esetben a helyszín egy kávézó. Mégpedig a Táskarádió eszpresszó, ahol vészesen kilengett a nosztalgia-o-méterünk ingája.
Szombat délután nagykabátos figurák rajzolódtak ki Gödöllőn a Főtéren. Meggörnyedve, de kitartóan haladtak a szélben, fagyban a Városi Múzeum felé. Egy kisebb tömeg torlódott fel az épületben, hogy részt vegyen A jó kormányos kiállítás megnyitóján.