A Louvre-ról rengeteg jó és rossz dolgot el lehet mondani, sajnos ebbe az utóbbi kategóriába tartozik az intézmény arculata is. A párizsi múzeum a világ élvonalába tartozik, a francia főváros egyik fontos turisztikai látványossága, otthont ad a valaha készült leghíresebb festménynek és rendelkezik egy ikonikus épülettel is. A egységes és korszerű vizuális identitás megteremtése azonban még váratott magára, legalábbis eddig. Az áldatlan állapot felszámolására egy francia szabadúszó designer, Charlotte Ancenay vállalkozott, aki úgy döntött itt az ideje végre felvarrni az intézmény ráncait. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy az alábbi vizuális identitást puszta kedvtelésből született, de érdekes megvizsgálni, hogy milyen is lenne az intézmény arculata.
Az 1793-ban alapított Louvre több száz éves múltra tekint vissza és ma is a világ egyik leglátogatottabb múzeuma. Azon intézmények egyike, amelyek megtehetik, hogy komótosan reagáljanak a kulturális piacon kiélesedő versenyhelyzetre. A Louvre egy bejáratott márka, ismert az egész világon. Évente több mint 20 millió turista keresi fel a francia fővárost, így az utánpótlás mondhatni biztosított, hiszen a Mona Lisa egy kötelező látnivaló, ha már Párizsban jár az ember.
A Charlotte Ancenay tervezte arculat központi eleme a múzeum épületének ikonikus eleme az 1989-ben átadott üvegpiramis. A választás teljesen kézenfekvő, hiszen a múzeum szimbólumaként funkionál már most is, amit szinte bárki felismer. Az üvegpiramis térbeli vonalrajza az arculat egész koncepcióját meghatározza. A vázszerekezet inspirálta konstruktivista, gráf-szerű rendszer valamennyi applikáción megjelenik a szatyroktól kezdve az óriásplakáton át a brossúrákig. A piramist alkotó háromszögek többször is visszaköszönnek; például egyszerű stilizált formában a tömeget irányító ikonokban, míg polygonokként a múzeum térképét promótáló kiadványon. Minden összefügg mindennel - asszociálhatunk a pillangó-hatásra a mindent behálozó vonalak alapján, ami szerintem egy vállalható történet egy olyan színes gyűjteménnyel rendelkező intézménynek, mint a Louvre.
Minden arculat központi elem a logó, aminek az egész sztorit el kell vinnie a hátán. Jelen esetben a hangsúly a tipográfiára helyeződött. A választás egy izgalmas, modern slab-serif betűtípusra esett, ami egy éles szakítás a mostani régies antikva betűkkel. Az üvegpiramis is megjelenik a logóban, de csak jelzésértékűen a jobb felső sarokban, ha esetleg valakinek mégse lenne ismerős a név: Louvre
Charlotte vizuális identitása megfelel az uralkodó trendnek: modern és letisztult. Az arculat koncepcióját alkotó rácsszerkezet dinamikusan felhasználható, így egyben egy potenciálisan kiaknázható lehetőség is, hiszen egy olyan rugalmas szabályrendszerre épül, aminek csak a képzelet szabhat határt. A kérdés csak annyi, hogy jó-e ez az irány a globális branddé váló Louvre franchisenak?
Ennek pedig nagyon örülhet mindenki, aki a Cultural Institute oldalára klikkel, ugyanis pár nappal ezelőtt 41 új virtuális kiállítással gyarapodott a Google kulturális archívuma.
Ezúttal nem a művészet, hanem a történelem, pontosabban a XX. század kerül terítékre rengeteg fotó, dokumentum, videófelvétel segítségével. A tizenhét együttműködő intézmény, köztük múzeumok, alapítványok gyűjteményéből a világhálóra került források között olyan is akad, amelyet először láthat a nagyközönség. A csatlakozók között találjuk az amszterdami Anna Frank House-t, a londoni Imperial War Museumot, a varsói Lengyel Történeti Múzeumot , vagy éppen a Dél-Afrikai Történeti Archívumot is. A paletta igen színesre sikeredett, ahogy a bemutatott témák is sokfélék: tragikus auschwitzi szerelmi történet, D-day, Nelson Mandela és mozgalma, de feleleveníthetjük II. Erzsébet megkoronázását is.
A tavaly létrehozott Google Cultural Institute a világ gyűjteményeinek digitalizálását és internetes közzétételét tűzte ki célul. Ennek érdekében elkészítette többek között a Google Art Projectet, a World Wonders-t, vagy éppen a XIV. Lajos Versailles-i udvarának 3D-s változatát.
Kiállítás, Munkácsy, flashmob. Az első kettő közötti kapcsolatra nem nehéz rájönni, kakukktojás lenne a harmadik? Egyáltalán nem az. Akik lemaradtak volna az ásító flashmobról, most háttér információkkal megfűszerezve nézhetik meg a Munkácsy-mesék 8. részét.
Mit tesz egy múzeum sok-sok Munkácsy-képpel? Minden bizonnyal kiállítja. Mivel tett többet a szegedi Móra Ferenc Múzeum? Minivideó-sorozatot készített, melynek minden felvétele érdekességeket, megdöbbentő, elgondolkoztató történeteket tesz közkinccsé alkotóról és alkotásairól.
Hogyan válik valaki több mint harminc Munkácsy-kép birtokosává? Hogyan kerül valaki rá valakinek az arca a Honfoglalásra? Hány milliót ér ma és ért a festő korában egy-egy alkotás?
A sorozat szeptember végén újabb videóval gazdagodott, ezúttal ásító flashmobot szerveztek természetesen az Ásító inas című festmény elé, ami egyébként 30 év múlva el fog tűnni. A válaszokat és magyarázatokat mindenki megtalálja a Munkácsy-mesékben. A kezdeményezés jó példája annak, hogyan lehet sok látogatót egyszerre aktívvá, egy kiállítást élménnyé, egy múzeumot pedig „élővé” tenni.
A berlini Unter den Linden bulváron álló Zeughaus (Arzenál) ad otthont a Deutsches Historisches Museumnak, immáron 22. éve. A hársfák ritkuló árnyékában október 28-án ünnepli születésnapját a hosszú előtörténettel rendelkező intézmény. Évfordulója alkalmából tekintsük át, hogyan is jutott a Zeughaus odáig, hogy Helmut Kohl itt hozza létre, a Museuminsellel szemben, a Német Történeti Múzeumot. Hogyan lesz fegyvertárból múzeum, mit keres ott Sztálin dicsősége, ahol a Führer szónokolt és miért fontos a fal leomlása után?
Az épület alapkövét 1695. október 28-án tette le III. Frigyes brandenburgi fejedelem (1701-től I. Frigyes néven porosz király). A királyság Európában elfoglalt új helyének megszilárdítását a katonai sikereken túl reprezentációs intézkedésekkel is támogatni kellett. A barokk stílusjegyekkel gazdagon ellátott épület így egyértelműen a porosz hatalom nagyságát képviselte a frissen kijelölt főváros felújított alléján. 1730-ban készült el teljesen az épület, ekkor a porosz hadsereg vette használatba, akik 1867-ig fegyverarzenálként működtették. Beköltözéskor már több mint 700 ágyút és majdnem 80.000 lő- és szálfegyvert helyeztek el az épületben, „poroszos” raktárrendszerben. Az idő múlásával elavuló fegyvereket is hasznosították: 1828-ban kialakították a Königliche Waffen- und Modellsammlungot, amelyet 1831-től a nyilvánosság számára is látogathatóvá tettek. Az 1844. évi német iparkiállításnak is helyszínéül szolgált, ahol 3000 kiállítót és összesen 260.000 látogatót fogadott.
Ki ne ismerné Indiana Jonest? Na ő biztos dobna egy hátast a kincsektől, melyeket egy hete láthat a Nemzeti Múzeumban a nagyérdemű. A múzeum új időszaki kiállítása igazi 4 in 1 - 4 különböző téma 4 teremben, egy témakörből.
Új kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában Így éltek ti - Faragó József dualizmuskori grafikái címmel. Faragó József 1894 és 1903 között jelentősen megújította a magyar politikai karikatúra műfaját; a kor közéleti személyiségeit maró gúnnyal, de művészi igényességgel kifigurázó rajzaiból, valamint korának műtárgyait humorral újraértelmező karikatúráiból mintegy hatvanat mutat be a Galéria márciusig látható tárlatán.
Karikatúrákkal a Hősök terén is találkozhatunk: tegnap nyílt az ikerkiállítás másik párja a Szépművészeti Múzeumban. Honoré Daumier (1808–1879) a 19. századi grafikus műveiből áll a tárlat. Legismertebb rajzai a sajtó- és a szólásszabadság védelmében született politikai karikatúrái, de híresek azok a sorozatok is, amelyekkel a párizsi polgárság hétköznapjait, szokásait figurázta ki. "A két hasonló témájú kiállítás az újraegyesített intézmény első közös szervezésű kiállítása lesz" - olvasható Emberi Erőforrások Minisztériuma közleményében. (Országos Sajtószolgálat)
A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum szombaton családi napot rendez a Műszaki Tanulmánytárában. A Tanulmánytárban őrzött berendezések, gépek közül sok jelenleg a Közlekedési Múzeum Szabad a Pálya című kiállításában látható. A nap mottója: "ami a kiállításból kimaradt". A dualizmus jegyében telik majd a program, azoknak sem lesz unalmas, akik már látták a tárlatot. Bővebb program ITT. (MMKM)
Jövő keddtől új kiállítással várja látogatóit a Petőfi Irodalmi Múzeum! „…mit tesz a fény…” Nádas Péter fotográfiái 1959–2003 című tárlaton az író egy új oldalával ismerkedhetünk meg. A jelen kiállítás hét témakörbe rendezve követi végig „a fény és az árnyék útjait” – a hatvanas évek elején készített képes tudósítások felvételeitől az ezredforduló tájékán keletkezett minimalista alkotásokig. A fotókiállítás februárig látogatható. (PIM)
Regénybe zárt történelem című előadássorozat első alkalmát október 17-én rendezi a Nemzeti Múzeum. Az ősz folyamán megrendezendő esteken olyan elfeledett, 19–20. századi magyar regényeket idéznek fel, amely során a történelem és a történeti korok megélőinek mindennapjai elevenednek meg. Az első alkalommal Márai Sándor: Egy polgár vallomásai I. könyvéről beszélget Fábri Anna művelődéstörténész és Fónagy Zoltán történész. (Nemzeti Múzeum)
Vándorútra indult a DOStalgia – a személyi számítógép hőskora című kiállítás! A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum valamint a Finta Múzeum által összeállított kamaratárlat a személyi számítógép történetét mutatja be magángyűjtemények tárgyaival. A kiállítást október 12-től 2013. január 5-ig Túrkevén, a Finta Múzeum Vadász Pál Kiállítótermében tekinthetik meg az érdeklődők, majd januártól márciusig a szolnoki Damjanich János Múzeumban lesz látható. Olyan darabokkal találkozhatunk, mint a világformáló IBM PC, Jánosi Marcell eredeti kazettás floppyja, a világ első mikroprocesszora (Intel 4004) és az első magyar PC, a Proper-16. (MMKM és Finta Múzeum)
Rendhagyó fotókiállítás nyílik az MTVA és a Terror Háza Múzeum együttműködésének köszönhetően a Rádió- és Televíziótörténeti Múzeumban október 16-án, 1956 - Szabadnak lenni jó! címmel. Az '56-os események sodrából a szabadság után vágyódó forradalmárok és hétköznapi emberek kezdeti bizakodását, lelkesedését és ujjongását mutatja be. Mivel a Rádió- és Televíziótörténeti Múzeumnak helyet adó épület a forradalmi események egyik meghatározó helyszíne volt, az 56 darab fotó mellett a tárlaton megismerhetők a Magyar Rádióhoz kapcsolódó történések, megtekinthető az 1956-os parlamenti stúdió élethű mása, valamint a kor technikai vívmányaival: lemezjátszóval, rádióval, magnetofonnal felszerelt, hangban és képekben is a kor hangulatát idéző helyszínek.
Mi a magyar nép? Mit jelent magyarnak lenni? Olyan kérdések ezek, amit minden magyar ember feltesz magának legalább egyszer az életében. A nemzeti identitás vitatott témájával már rengetegen foglalkoztak történelmünk folyamán. Költőink megírták versben, íróink regényben, novellában elmélkedtek róla és építészeink is megpróbáltak magyar stílust kialakítani. A múltunk nagy képzőművészeinknek is megvoltak a saját elképzeléseik a nemzeti öntudatról, melyet a Magyar Nemzeti Galéria Hősök, királyok, szentek tárlatán tekinthettek meg a látogatók. A Műcsarnok most ehhez a több évszázados nemzeti önazonosságról szóló diskurzushoz csatlakozik újító kiállításával.
A Googleről soha sem az innováció jut eszünkbe, pedig a cég kultúrájában nagyon fontos szerep jut az egyéni ambíciók és kreativitás megvalósításának. Ennek a folyománya a sokszor emlegetett Google Art Projekt, de elég csak végignézni a Google roppant széles már-már kaotikusnak tűnő kínálatát és láthatjuk, hogy messze túlmutat a webes keresésen.
Legújabb projektjükben a londoni Science Múzeummal dolgoztak össze, hogy az internet és a számítógépes hálózatok működését egy nagyon hatásos és interaktív módon megértessék a laikusokkal is. A látogatók öt darab installáción keresztül játékos formában érthetik meg a technológia mögötti elveket: a virtuális térben történő folyamatos együttműködést, az élő videóközvetítést, a programozást, a keresést és a tagelést. Persze korántsem olyan nyers módon rántja le a leplet, mint Andrew Blum TED-es előadásában, így az internet keszekusza, absztrakt hálózatábrázolása megmarad.
A lényeg, hogy a Science Múzeumban fizikailag felállított installáció mellett az interneten virtuálisan is kipróbálhatjuk az eszközöket, sőt webkamerák segítségével folyamatosan nyomonkövethetjük a látogatókat is. A szó szerint párhuzamosan létező virtuális tárlat igazi szimbiózisban él a fizikai eszközökkel. Az egyik legélvezetesebb lehetőség, hogy a Google egyáltalán nem hétköznapi hangszerein játszhatunk akár otthonról is. Miközben a digitális kottán zenét írunk a folyamatosan internetes összeköttetésben levő hangszereken a mi zenénk szólal meg és szórakoztatja a múzeum látogatóit. A legjobb, hogy nem egyedül hanem csapatban, négy társunkkal együtt a világ bármely pontjáról! Csak rajtunk múlik, hogy melyik hangszeren akarunk játszani. Hajrá!
Obermutten egy apró falucska Svájcban, mindösszesen 78 lelket számlál, ahol mindenki nyugodtan éli mindennapjait a festői alpesi tájon. Alapesetben egy ilyen gyöngyszem észrevehetetlen, elveszik az utazási irodák prospekutsainak lapjain, de a városvezetés olyan ügyesen használta a Facebook kínálta lehetőségeket, hogy ma már több tízezer rajongója van. A történet nagyon egyszerűen kezdődött, mert a polgármester felajánlotta, hogy midenkinek, aki like-olja az oldalukat, kiragasztja a profilképét a falu hirdetőtáblájára, így bárki egy kicsit svájcinak érezheti magát. A felhívás hatalmas sikert aratott és hamarosan a pajta falát is beborították a rajongók képei.
Így nem csak 78 lakos ismeri egymást közelről, de a közösség életébe a Facebook felhasználók is betekintést nyerhetnek, sőt akár formálói is lehetnek, mert Obermutten lakói igyekeznek bevonni a rajongókat is. Egy kép a falu teheneiről, a sífelvonóról, a festői tájról. A kis falu annyira megtetszett az embereknek, hogy egy egyszerű kattintásnál jóval nagyobb mértékben is kimutatják rajongásukat: rengeteg levelet és ajándékat küldenek Obermuttenbe. A közösség, aminek így már aktív részeseivé váltak a Facebook felhasználók, úgy döntött megalapítja a Barátság Múzeumát, ahova a világ minden tájáról érkezett tárgyakat állítják ki méltó körülmények között. Egy kedves kis sztori, ami felrakta Obermuttent a világ térképre.
A berlini Unter den Linden bulváron álló Zeughaus (Arzenál) ad otthont a Deutsches Historisches Museumnak, immáron 22. éve. A hársfák ritkuló árnyékában október 28-án ünnepli születésnapját a hosszú előtörténettel rendelkező intézmény. Évfordulója alkalmából tekintsük át, hogyan is jutott a Zeughaus odáig, hogy Helmut Kohl itt hozza létre, a Museuminsellel szemben, a Német Történeti Múzeumot. Hogyan lesz fegyvertárból múzeum, mit keres ott Sztálin dicsősége, ahol a Führer szónokolt és miért fontos a fal leomlása után?
Mi a magyar nép? Mit jelent magyarnak lenni? Olyan kérdések ezek, amit minden magyar ember feltesz magának legalább egyszer az életében. A nemzeti identitás vitatott témájával már rengetegen foglalkoztak történelmünk folyamán. Költőink megírták versben, íróink regényben, novellában elmélkedtek róla és építészeink is megpróbáltak magyar stílust kialakítani. A múltunk nagy képzőművészeinknek is megvoltak a saját elképzeléseik a nemzeti öntudatról, melyet a Magyar Nemzeti Galéria Hősök, királyok, szentek tárlatán tekinthettek meg a látogatók. A Műcsarnok most ehhez a több évszázados nemzeti önazonosságról szóló diskurzushoz csatlakozik újító kiállításával.