Muzgo

4 perc az életért

“Ha leáll a légzés 4 percen belül cselekedni kell. A lényeg 4 perc alatt megtanulható. A Sziget 11 520 percből áll, szánj belőle 4-et mások életére.” - olvashatjuk a Kresz Géza Mentőmúzeum szórólapján. Az idézet jó példa arra, hogy egy kevésbé ismert, kis múzeum egy releváns, figyelemfelkeltő reklámüzenettel, hogy tud sikeresen jelen lenni a Szigeten. Bokor Árpáddal, a múzeum munkatársával beszélgettünk a fesztiválról.

tovább »
--> komment

Szerdai hírmorzsák

Forrás: MTI

 

--> komment

Szerdai nagyvilági sokadalom

--> komment

Fogyatékkal élő látogatók a múzeumban. Láss a kezeddel, hallj a szemeddel!

vak3.JPGA múzeumok gyakran szembesülnek azzal a helyzettel, hogy fogyatékkal élő csoportok is felkeresik őket. Törvény írja elő, hogy a fogyatékosok számára is egyenlő hozzáférést kell biztosítani a kultúrához, tehát a múzeumok látogatásához is. Mi a teendője a múzeumpedagógusnak olyankor, ha látás- és hallássérült embertársaink látogatnak el egy kiállításra?

tovább »
--> komment

A zene túloldalán

A Múzeumi Negyed az idei Szigeten egy új helyszínen volt megtalálható, a tavalyi katasztrófiálisnak is nevezhető Nagyszínpad mögötti terület helyett. A 2012-es fesztiválon a kultúrának külön helyet alakítottak ki, ami Fidelio Kulturzóna néven futott. A HelloWood fainstallációi, a kreatív workshopok, a Porondszínház, az Agora, a Kelet-Európa Vurstli mellett a Múzeumi Negyed ennek is csak egy külön kis szegletét alkotta.

tovább »
--> komment

Ünnepre fel!

Augusztus 20: Szent István, tűzijáték, új kenyér, ország tortája, légi - , vízi-, és egyéb bemutatók, tisztavatás. Ugye mindenkinek ismerős? Igen, ez vár ránk idén is, és hiába van tömeg, azért kimegyünk, megnézzük, mert jó. A mókából azonban a múzeumok sem maradhatnak ki. Nézzünk csak körbe a fővárosban, mire érdemes figyelni, ha úgy döntünk, hogy családdal, vagy barátokkal kilátogatunk az ünnepségekre és szeretnénk beiktatni pár múzeumot is a szabad hétfőbe.

tovább »
--> komment

Díjeső

Augusztus 20-a alkalmával nemcsak Szent Istvánra és az országalapításra tekintünk, hanem a közvetlen múltunkra, sőt jelenünkre is. Megemlékezünk és jutalmazunk is, jelen esetben Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere és L. Simon László kultúráért felelős államtitkár tették meg ezt augusztus 16-án, a Néprajzi Múzeumban, amikor a nemzeti ünnep alkalmából közművelődési és közgyűjteményi díjakat adtak át.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumának tájékoztatása szerint jelentős hagyományátörökítő és értékmentő tevékenységéért a Népművészet Mestere Díjban részesült:

Életfa díjat kapott a népművészet megőrzése és átörökítése érdekében végzett munkájáért:

Kiemelkedő egyéni teljesítménye elismeréseként a Népművészet Ifjú Mestere Díjat vehette át:

Bessenyei György-díjat adományoztak a következő, kiemelkedő közművelődési tevékenységet folytató népművelőknek:

A korszerű művelődést és a művészi ízlés fejlesztését szolgáló szakemberek közül Wlassits Gyula-díjban részesült:

A Csángó Kultúráért Díjat a csángó magyarok érdekében tett erőfeszítéseiért Albert István, az Egyházaskozári Csángómagyar Hagyományőrző Együttes vezetője kapta.

Móra Ferenc-díjat vehetett át öt kiemelkedő teljesítményt nyújtó muzeológus:

Pauler Gyula-díjban részesültek a következő, jelentős szakmai munkát végző levéltárosok:

Tudományos munkájuk elismerésére Széchényi Ferenc-díjjal tüntették ki a következő közgyűjteményi szakembereket:

A könyvtárosi munka legmagasabb rangú elismerésében, Szinnyei József-díjban részesültek a következő szakemberek:

Gratulálunk!


(Forrás: MTI)

--> komment

Hogyan szerezzünk aranyérmet?

Az olimpiát követően úgy gondoltuk érdemes rávilágítani arra, hogy milyen tárgyak kerülhetnek be a múzeumba a világ legnagyobb sportrendezvényéről. Szerintünk ennek úgy lehet a legjobban utána járni, hogy megtudjuk mely olimpikonjaink hagyatékai kerültek már egy múzeumi gyűjteménybe, mi történik az ikonikus tárgyakkal és milyen anyagi kultúra jellemzi az ötkarikás játékokat. A küldetésünkben a Magyar Sportmúzeum igazgatója Dr. Szabó Lajos segített, aki készséggel adott választ minden kérdésünkre.

tovább »
--> komment

It's up to you New York, New York

Ai Weiwei. A legismertebb és legbefolyásosabb kínai kortárs művész, aki 2011-es letartóztatása óta nem hagyhatja el szülőhazáját. A mi szerencsénkre a műveit nem súlytja hasonló bűntetés, így az Ernst Múzeumban bárki megcsodálhatja a művész korai alkotásait magába foglaló, grandiózus, 266 darab fekete-fehér fotót felölelő tárlatot.

A csütörtök koraesti órákban megrendezett megnyitó kisebb tömeget vonzott a Nagymező utcai épületbe. A korán érkezők még tanúi lehettek annak, hogy a múzeum dolgozói az utolsó simításokat végzik a kiállításon, majd kezdetét vette a ceremónia. Felszólalt többek között Alexander Ochs, az Alexander Ochs Galéria tulajdonosa, aki a tárlat társszervezője is egyben. Beszédében utalt Ai Weiwei letartóztatására, majd arra, hogy hiába engedték ki a börtönből és biztosítottak neki egyre nagyobb mozgásteret, Kínát még mindig nem hagyhatja el, vagyis továbbra is fogságban van. Kiemelte, hogy az alkotó legfontosabb két tulajdonságának a részvétet és a szerénységet tartja, amik nagyban meghatározzák művészeti látásmódját is.

Ai Weiwei a kortárs kínai művészet világhírű alakja. Fotográfus, filmkészítő, szobrász, építész, kurátor, blogger vagyis egy rendkívül sok oldalú ember. Aktuálpolitkai és súlyos társadalmi problémák iránt is nagy érzékenységet mutat, amire nem csak alkotásain keresztül hívja fel az emberek figyelmét, de a legvátlozatosabb csatornákat használva igyekszik gondolatait megosztani a világgal (TED, Word Economic Forum, Twitter stb.). Az Ernst Múzeumban látható kollekció Ai Weiwei életművének korai szakaszába kalauzol el minket. A fotográfiák a művész életéből azt a 10 évet mesélik el, amit fiatal egyetemistaként New Yorkban töltött. A képanyagra nem tekinthetünk különálló egységként, mert felfedezhetjük benne a mai, világhírű alkotó művészetére jellemző vonások kezdeti jellegzetességeit. Például a fényképek között megtaláljuk Duchamp napraforgómagokból kirakott arcképét, aki Ai Weiwei egyik példaképe. A magok későbbiekben is sokszor visszaköszönnek művészetében.

Ai Weiwei 1981-ben költözött az Egyesült Államokba, ahol egészen 1993-ig élt, amikor apja betegségének hírére hazautazott. A fotóanyagnak köszönhetően bepillantást nyerhetünk a művész mindennapjaiba, megismerhetjük egy gondolkodó, nyitott bevándorló életének mozzanatait. Találkozhatunk barátaival, de magával a művésszel is, hiszen több önracképet is készített. Megtudhatjuk hol szórakozott, milyen zenei fesztiválon vett részt, milyen koncertre járt, melyik színházba és mely múzeumba látogatott el. Ai Weiwei fényképezőgépének lencséjén keresztül elérhető közelségbe kerülnek a New York-i kínai kolónia tagjai, megismerjük a kiszolgáltatottak, a szegények, az egyszerű emberek életét. Mindezek mellett megjelenik maga a város, a nagyvárosi élete és a ‘80-as évek hangulata. A mára már történelmi eseményeknek is aktív résztvevője volt, így az AIDS, háború ellenes megmozdulások, rendőri túlkapások, Tawana Brawley-ügy, Tompkins Square Park-i tűntetések is helyet kaptak a fotókon. A fényképekről olyan információkat is szerezhetünk, amiket valószínűleg soha nem tudtunk volna meg Ai Weiwei nélkül: Kik voltak East Village leghíresebb hajléktalanjai? Milyen volt a szőnyeg a kínai konzulátuson?

"If I can make it there / I'll make it anywhere" - hallhatjuk Frank Sinatra egyik leghíresebb slágerében, a New York, New York című számban. A képek alapján nekem úgy tűnik, hogy a Nagy Alma nagyon gazdag élettapasztalattal vértezte fel Ai Weiweit, aki nem lenne ma Kína első számú művésze, ha nem tölt el tíz évet ebben a városban. Az életmű szempontjából ezért a tárlat megkerülhetetlen. Viszont pont a változatos, széles sprektumon mogzó tématikának köszönhető, hogy a kiállítás fotóanyaga bárki számára érdekes lehet, így csak ajánlani tudom mindenkinek.

Világhy Gergely

--> komment

Pénteki hírmozsák

 

Forrás: MTI

--> komment
Vissza a lap tetejére
süti beállítások módosítása